Ha az ember meghívást kap egy autentikus vacsorára, abban talán nincs is semmi meglepő. Ha ez a meghívás egy nagy márka vezérigazgatójától érkezik, és a helyszín több mint 8.000 kilométerre, Dél-Koreában van – no ez már igencsak meglepő, és izgalmas kihívás.
Ha meghívnak, azt illik elfogadni. Még akkor is, ha úgy érzed, hogy most kicsit berezeltél, mert még szoknod kell, hogy egy ekkora szervezet feje érdemesnek tart a találkozásra, még akkor is, ha nincs egy árva rongyod sem, és sokkol az idegen környezet és az idegen ízek, no és a fémpálcika, meg az a tény, hogy ez a vacsora nagyjából 10 leszervezett tárgyalás után este kerül megrendezésre, amikor már hasonlítasz inkább egy kicsavart sárga citromra, mint egy jókedvű magyar vállalkozóra.
No de egy ilyen meghívást visszautasítani lehetetlen, elmenni kötelező – jó kaland lesz, vágjunk hát bele!
Egy kiállításra érkeztünk Dél-Koreába. A vacsorára kitűzött nap elég fárasztóra sikerült. Estére már 10 kitűzött tárgyalás, és sok-sok megbeszélés volt a hátunk mögött. Úgy beszéltük meg, hogy a kiállítás helyszínére érkezik a svájci illetőségű kapcsolattartónk, és vele megyünk át a vacsora helyszínére. Így is lett. Bérelt luxus autók szállítottak át minket néhány egyéb országbéli meghívottal együtt a helyszínre.
Az utunk egy hagyományos koreai étterembe vezetett. A vezérigazgató szeretett volna megmutatni nekünk az ország gasztronómiai értékeiből is egy szeletet.
Óriási maga az étterem – itt ebben a konyhában készültek a hagyományos étkek.
![]()
Az étterem afféle múzeumként is funkcionál, ezen a képen egy régi konyha látható,
![]()
melynek a berendezéseit, felszereléseit is meg lehet tekinteni. Bátrabbak be is öltözhetnek a vacsorához.
![]()
Idilli vidéki környezet, ahol az ember már-már elfelejti hogy most éppen Szöul közepén van, egy igen sűrű nagyvárosban, valahol egy háztömb sokadik emeletén.
![]()
Volt már szerencsénk a koreai konyhához, étteremben mindig jókat ettünk – bíztunk benne hogy most sem fogunk csalódni.
Nem csalódtunk. Koreában hagyomány a sokféle étel, apró csészékben. Mártogatós szószok, természetközeli ételek.
Ezen a képen a Mizon, 11 Village Factory és az Agatha márkák vezérigazgatója, a svájci kapcsolattartónk, üzlettárs fiam és sárga citrom (fáradt) önmagam látható – no és az asztal tartalma.
Dél-Koreában fémpálcikával esznek – ez nem olyan nagyon egyszerű. Fa pálcikával enni rendkívül egyszerű, fémmel, hááát igen – bénáztunk egy sort, mert ez nem minden ételnél sikerült. Sebaj, kaptunk villát. Tiszteletből én a villámat meg sem fogtam, próbáltam megtanulni elsajátítani a fémpálcikával való evés trükkjeit. Hamar rá lehet érezni, igaziból nem nagy kihívás,
![]()
feltéve ha az ember olyan ételt eszik, amit egyszerű megfogni. Na a 문어숙회 – Nyers polip nem ilyen étel. Nagyon szeretem a halakat és a tengeri herkentyűket, de ez az étel nem lesz a kedvencem.
![]()
Ami nagyon finom volt az az asztalon látható “sárga husi” ami egy palacsintaszerű tésztában sült hús. Ezt Koreában hagyományosan akkor eszik, ha esik az eső.
Az evéshez az ivás is hozzátartozik. Többféle kevés alkohol %-kal bíró italt is megkóstoltunk. A képen Makgeolli (막걸리) látható, ami egyfajta erjesztett rizsbor.
![]()
A legjobban talán ez az étel ízlett, ez a 장어구이 – Grillezett tengeri angolna, amit különböző levelekbe becsavarva és szójaszószba belemártva kézzel fogyasztanak.
![]()
Hurrá, addig sem kell fémpálcikával guruskodni![🙂]()
![]()
Nagyjából így zajlott a vacsora, volt alkalmunk megismerkedni marokkói, orosz és szlovén kollégákkal is.
![]()
A másnapi ebédet csak azért mutatom meg, mert az is egy igazi koreai különlegesség, egy hagyományos vidéki étel. A lényeg, hogy résztvevők közösen főzik meg az ételt, locsolgatják a zöldségeket, és együtt fogyasztják el. A zöldségek alatt egy különlegesség marhanyelv fő.
Ez az étel a Shabu-Shabu, amelynek számtalan változata ismert.
![]()
![]()
Izgalmas és érdekes lehetőség volt, bármikor visszamennénk, és megyünk is. Dél-Koreából soha nem elég![🙂]()
Ha érdekel a koreai konyha, ajánlok a figyelmedbe néhány olyan videót, melyek alapján könnyedén elkészíthetsz Magyarországon elérhető alapanyagokból néhány nagyon finom ételt. A videók itt érhetőek el—->>
Az én kedvencem, amit bármikor, bárhol meg tudnék enni, az ez:
Legközelebb megmutatom, hogy néz ki a szépségápolás fellegvárában egy gyári mintabolt. Velem tartasz?
Ha meghívnak, azt illik elfogadni. Még akkor is, ha úgy érzed, hogy most kicsit berezeltél, mert még szoknod kell, hogy egy ekkora szervezet feje érdemesnek tart a találkozásra, még akkor is, ha nincs egy árva rongyod sem, és sokkol az idegen környezet és az idegen ízek, no és a fémpálcika, meg az a tény, hogy ez a vacsora nagyjából 10 leszervezett tárgyalás után este kerül megrendezésre, amikor már hasonlítasz inkább egy kicsavart sárga citromra, mint egy jókedvű magyar vállalkozóra.
No de egy ilyen meghívást visszautasítani lehetetlen, elmenni kötelező – jó kaland lesz, vágjunk hát bele!
Egy kiállításra érkeztünk Dél-Koreába. A vacsorára kitűzött nap elég fárasztóra sikerült. Estére már 10 kitűzött tárgyalás, és sok-sok megbeszélés volt a hátunk mögött. Úgy beszéltük meg, hogy a kiállítás helyszínére érkezik a svájci illetőségű kapcsolattartónk, és vele megyünk át a vacsora helyszínére. Így is lett. Bérelt luxus autók szállítottak át minket néhány egyéb országbéli meghívottal együtt a helyszínre.
Az utunk egy hagyományos koreai étterembe vezetett. A vezérigazgató szeretett volna megmutatni nekünk az ország gasztronómiai értékeiből is egy szeletet.
Óriási maga az étterem – itt ebben a konyhában készültek a hagyományos étkek.
Az étterem afféle múzeumként is funkcionál, ezen a képen egy régi konyha látható,
melynek a berendezéseit, felszereléseit is meg lehet tekinteni. Bátrabbak be is öltözhetnek a vacsorához.
Idilli vidéki környezet, ahol az ember már-már elfelejti hogy most éppen Szöul közepén van, egy igen sűrű nagyvárosban, valahol egy háztömb sokadik emeletén.
Volt már szerencsénk a koreai konyhához, étteremben mindig jókat ettünk – bíztunk benne hogy most sem fogunk csalódni.
Nem csalódtunk. Koreában hagyomány a sokféle étel, apró csészékben. Mártogatós szószok, természetközeli ételek.
Ezen a képen a Mizon, 11 Village Factory és az Agatha márkák vezérigazgatója, a svájci kapcsolattartónk, üzlettárs fiam és sárga citrom (fáradt) önmagam látható – no és az asztal tartalma.
Dél-Koreában fémpálcikával esznek – ez nem olyan nagyon egyszerű. Fa pálcikával enni rendkívül egyszerű, fémmel, hááát igen – bénáztunk egy sort, mert ez nem minden ételnél sikerült. Sebaj, kaptunk villát. Tiszteletből én a villámat meg sem fogtam, próbáltam megtanulni elsajátítani a fémpálcikával való evés trükkjeit. Hamar rá lehet érezni, igaziból nem nagy kihívás,
feltéve ha az ember olyan ételt eszik, amit egyszerű megfogni. Na a 문어숙회 – Nyers polip nem ilyen étel. Nagyon szeretem a halakat és a tengeri herkentyűket, de ez az étel nem lesz a kedvencem.
Ami nagyon finom volt az az asztalon látható “sárga husi” ami egy palacsintaszerű tésztában sült hús. Ezt Koreában hagyományosan akkor eszik, ha esik az eső.
Az evéshez az ivás is hozzátartozik. Többféle kevés alkohol %-kal bíró italt is megkóstoltunk. A képen Makgeolli (막걸리) látható, ami egyfajta erjesztett rizsbor.
A legjobban talán ez az étel ízlett, ez a 장어구이 – Grillezett tengeri angolna, amit különböző levelekbe becsavarva és szójaszószba belemártva kézzel fogyasztanak.
Hurrá, addig sem kell fémpálcikával guruskodni
Nagyjából így zajlott a vacsora, volt alkalmunk megismerkedni marokkói, orosz és szlovén kollégákkal is.
A másnapi ebédet csak azért mutatom meg, mert az is egy igazi koreai különlegesség, egy hagyományos vidéki étel. A lényeg, hogy résztvevők közösen főzik meg az ételt, locsolgatják a zöldségeket, és együtt fogyasztják el. A zöldségek alatt egy különlegesség marhanyelv fő.
Ez az étel a Shabu-Shabu, amelynek számtalan változata ismert.
Izgalmas és érdekes lehetőség volt, bármikor visszamennénk, és megyünk is. Dél-Koreából soha nem elég
Ha érdekel a koreai konyha, ajánlok a figyelmedbe néhány olyan videót, melyek alapján könnyedén elkészíthetsz Magyarországon elérhető alapanyagokból néhány nagyon finom ételt. A videók itt érhetőek el—->>
Az én kedvencem, amit bármikor, bárhol meg tudnék enni, az ez:
Legközelebb megmutatom, hogy néz ki a szépségápolás fellegvárában egy gyári mintabolt. Velem tartasz?