Egy boltkóros naplója Milánóból

Milánó a boltkórosok paradicsoma. Az elmélet bizonyítására 1 nap áll rendelkezésre, városnézéssel együtt. Küldetés indul!

7.30

Hétalvók, ki az ágyból! Ez itt Milánó!

8.00

Bivaly mozzarella, sonka, koktélparadicsom kizárólag magában, mert a kenyér hizlal. Ez némi egészséges tortafélével megfűszerezve (3 szelet fejenként) mondván kell az energia.

8.30

Irány a város! 

8.45

Dóm előtti tér, beépített emberek, akik az óvatlan turistákat megkülönböztető jelzéssel látják el a másodperc töredéke alatt (szivárványos karkötő), és ha már rajtad van, mert rajtad van, levenni már úgysem tudod, fizetned kell. Támogatod Afrikát. Legalábbis ezt mondják. Egy lakóját biztosan. Nem gondoltam, hogy megeszek egy ilyen trükköt, pedig de…  Miután a fiam is leperkálta a megkülönböztető jelzésért járó 1 EUR támogatást, irány a Dóm. 



A Dóm gyönyörű, felmászunk a tetejére. Érzem, hosszú nap lesz. Nem baj, délután akkor is vásárolni fogok. Ez itt Milánó! 

A Dóm belsejében lévő végeláthatatlan lépcsőfolyamon magyar vonatkozású falragasz fogad. Hogy mik vannak…



11.00

Dóm megvolt, továbbmegyünk. Irány a Milánói Scala. Varázslatos, sokat látott építmény. A kiállítás mesés, ha ezek a díszletek, hangszerek mesélni tudnának.  A múzeum legnagyobb attrakciója a Scala belső terére nyíló ablakok, éppen próba zajlik.  Felcsendül a zene, gyönyörű dallamok, a világot jelentő deszkán egy törékeny hölgy, hihetetlen hanggal. Szeretem ezt a fajta zenét, itt elidőzünk, nézzük a próbát… kb. 2 percig, aztán valami Al Capone arcú kitessékel, kell a hely a többi turistának.



13.00

Nincs megállás, séta a Sforza kastélyba. Letűnt korok pompája, gazdagsága. Ha egy kicsit visszamehetnék az időbe…



A vizesárokban, egyenlő távolságban macskaőrök. Valamelyik fiú megjegyzi, azért van ennyi macska, mert az olaszok felhagytak a macskaevéssel. Röhögünk. 

15.00

Kultúrsokk…

Nah kész, besokalltam. Hátra van még ez a diadalkapu, de nagyon messze van, nekem erőt kell gyűjtenem a boltok kavalkádjához. A tó partján pihegek, amíg a fiúk visszaérnek. 



16.00

Irány vissza, indul a vásárlás. Első állomás a Dóm melletti 4 emeletes H&M, ahol hiába az óriási kínálat, nem lehet a női próbafülkébe bejutni. Élelmesebbek a férfi részen próbálkoznak, de ez csak erősebb idegzetűeknek ajánlott. Az átható lábszag miatt ez nekem kevésbé jön be. Duzzogok, így nem veszek semmit.

Pazar bevásárló utca a Victor Emmanuel Gallery, ahol minden nagyobb cég képviselteti magát. Ott a helyem.



A kirakatok vonzóak. Ezek a táskák! Hm. Bármelyiket elfogadnám.



N és ezek? Kár hogy nem megy egyik sem az autóm színéhez – hogy 3-4 jegyű EUR az ára, már csak másodlagos



17.00

A Dóm melletti bevásárló utcában folytatjuk. Van itt minden, mint búcsúkor- mondaná a nagymamám. És tényleg. 



Az árak csillagászatiak, csak nézelődünk. Jó megfigyelő vagyok, ez nagy kár. Észreveszek egy turistát, aki a vacsoráját fogyasztja. Mellette egy papírtáskában egy gyönyörű Prada táska figyel. Gondolkodóba esem.  Mi lenne ha elgáncsolnám ha kijön az étteremből,  és elszaladnék a táskával? Na jó, egy úrinő ilyet nem csinál, nyálcsorgatva el tovább…

Kicsit távolabb egy Blue Sand üzlet. Ez az én üzletem. Elfogadható árak, cuki kis felsők, stílusos ruhák.



Na igen, ez az én formám. Ez a felső elfogyott, egyébként méret se nagyon van. Megsértődöm. Vérig…

19.00

Duzzogok. Nem vettem semmit. Itt vagyok Milánóban, és nem vettem semmit. Most ülök egy külvárosi olasz pizzériában, egy Ming korabeli váza másolata mellett, és egy kínai pincér felszolgálja, a kínai szakács által előállított, hamisítatlanul olasz pizzát. Jó étvágyat!